A növény magjával már mindenki találkozott. Pörkölve, sózva vagy akár natúran is árulják. Az élőhelyén még a kesu almát is fogyasztják. A gyümölcs a magot körülvevő kemény burok, az alma pedig a megvastagodott szár. Sajnos, a boltba kerülő mag már mindenféle előkészítésen esett át, ezért a csíráztatásával ne is próbálkozzunk. A növény a homokosabb, szárazabb területet szereti, ezért a gyökere érzékeny a gyökér rothadásra. A növény 4-6 év után kezd el teremni, oltással rövidebb idő lenne, de anélkül is lesz termés. Sok fényt igényel. Télen meleg helyen tartsuk, minél több fény mellett.
Ha kedvet kaptunk, hogy saját növényt neveljünk, akkor mindenképpen olyan magot szerezzünk amit még körül veszi a burok. A legegyszerűbb megoldás, ha valahonnan rendelünk. A burok miatt sokáig csírázóképes marad a mag.
A magnak így kell kinéznie:
A magot úgy ültessük a földbe, hogy a belső homorú felőli rész nézzen lefele a földben. A magot olyan mélyre ültessük, hogy a burok teteje éppen kilátszódjon a földből. A magot nem kell kiszedni a burokból. Ha a burok át van keményedve és száradva, akkor kell idő mire átrothad és eljut a nedvesség a magig. Földnek kókusz rostot használjunk, ez egy fontos kritérium. A cserepet tűző napra raktam és folyamatosan locsoltam.
Körülbelül 2 hét után átrothad a burok és a mag elkezd csírázni. Ahogy nő a növény úgy nyomja ki a burkot a földből, egy idő után le is dobja a sziklevél.
A fiatal növénynek szüksége van sok fényre. A tűző napot jobban szereti mint az árnyékos helyet. Az erős szelet nem bírja, a fiatal levelek könnyen torzak lehetnek, bár az is lehet, hogy valami gomba okozta.
(a képek sajátok)
Írta: Petróczki Márton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése